Csigalépcső Szerkezetek

2023 Szerző: Douglas Hoggarth | [email protected]. Utoljára módosítva: 2023-05-24 11:23

A lépcső fő eleme, amely lehetővé teszi a fő cél elérését - a függőleges mozgást - a lépés. A lépcsők alakja és helyzete a lépcsőszerkezetek két fő típusát határozza meg - az egyenes és a csigalépcsőt. A futófelületek, amelyek szélessége egyik végétől a másikig növekszik, központi oszlopra szerelve vagy más módon és körbe rendezve, csigalépcsőt alkotnak.

Ábra: 1.

Az 1000 mm hosszú lépcsős spirális és egyenes lépcsők területeinek összehasonlító jellemzői (nyilak jelzik a mozgás irányát):

1 - csigalépcső;

2 - egyenes lépcső;

a - köztes platform

A csigalépcső kialakításának előnyei és hátrányai is vannak. A csigalépcső fő előnye az általa elfoglalt kisebb (egyenes lépcsőhöz képest) terület.

A legtöbb esetben a csigalépcső egy körbe illeszkedik, amelynek középpontja a tartóoszlop, a sugarat pedig a lépés hossza határozza meg. 1000 mm lépcsőhosszal és azonos emelkedő magassággal (a lehetséges köztes platform figyelembe vétele nélkül is) a csigalépcső körülbelül másfélszer kevesebb helyet foglal el, mint egy egyenes lépcső (lásd 1. ábra).

De már 1500 mm lépéshosszal, más jellemzők megegyezésével, összehasonlítjuk a spirál és az egyenes lépcső által elfoglalt területeket. A lépés hosszának további növekedése jelentősen megnöveli azt a területet, amelyen a csigalépcső található.

Ábra: 2.

Winder futófelület szélessége

1 - szélesség a jobb láb mozgásának útján;

2 - szélesség a bal láb mozgási útján

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a csigalépcső mentén az optimális mozgási út megközelítőleg a menet közepén halad, miközben a korlátnak alátámaszkodni kell. Ebből következik, hogy a csigalépcsőn egy lépés hosszának véges méretei vannak.

Ebből a szempontból kiderül a csigalépcső fő hátránya - a futófelület szélessége túl kicsi a mozgásvonalon. Ez határozza meg a lépések felszálló nélküli végrehajtásának általános gyakorlatát. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a csigalépcső futófelületének szélessége nem azonos azokon a helyeken, ahol a bal és a jobb lábak rajta nyugszanak (lásd 2. ábra).

Ábra: 3.

"Samba" csigalépcső "kacsa lépcsővel"

1 - futófelület;

2 - korlátok

Egy olyan láb esetében, amely közelebb van a csigalépcső középső oszlopához, és ennek megfelelően egy kisebb futófelületen nyugszik, megnő a csúszás veszélye, különösen lefelé haladva.

Az emelkedő hiánya lehetővé teszi a láb egy részének a futófelület belső éle mögött történő felfelé történő elhelyezkedését. A fenti körülményekkel összefüggésben a csigalépcsőket gyakran kiegészítő és dekoratívként, és sokkal ritkábban alaplépcsőként használják.

Ábra: 4.

Csigalépcső ívelt íjakon

1 - íjhúrok

A csigalépcső eredeti kialakítását, amely kiküszöböli a nem megfelelő futófelület szélességét és az ezzel járó kellemetlenségeket, "samba" néven ismerjük (lásd a 3. ábrát). Egy ilyen csigalépcsőn komplex konfigurációjú "kacsa lépcsőt" használnak. Jellemzően ezeket a futófelületeket egyenes lépcsőn használják, nagy dőlésszöggel.

Mivel ebben az esetben a futófelületek teljes hosszukban egyenlőtlen szélességűek, valamilyen módon befutottak és váltakozva ellentétesen vannak irányítva. A futófelületek "kacsalépcső" használata egy csigalépcső építésénél, ahol az összes lépés definíció szerint befut, ötletes tervezési megoldást igényel.

Ábra: öt.

Csigalépcső középső oszlop és íj nélkül (kattintson a nagyításhoz)

1 - futófelület;

2 - tartóoszlopok;

3 - kapaszkodók;

4 - kapaszkodók

A csigalépcsők kialakításakor abból kell kiindulni, hogy a futófelület szélessége a mozgásvonalon (vagyis a menet közepén) nem lehet kevesebb 200 mm-nél, és a központi oszloptól 150 mm távolságban legalább 100 mm-nek kell lennie.

Ha csigalépcsőt használunk fő futófelületként, akkor legalább 800 mm hosszúságot készítünk, és a mennyezet nyílásának átmérője 2000 mm.

Ha a csigalépcső további szerepet játszik, akkor az 550–600 mm-es futófelület hossza elégséges, és akár 1400 mm-es nyitást igényel. A csigalépcső ilyen kialakítása kompakt, és fő alkalmazási területe a tetőtérbe való bejutás biztosítása.

Ezenkívül az a paraméter, amely meghatározza a csigalépcső működésének kényelmét, az átjárási magasság, amely nem lehet kevesebb 2000 mm-nél.

A csigalépcsők számára többféle tartószerkezet létezik, és ennek megfelelően a lépcsők hozzájuk történő rögzítésének módjai. Készíthet csigalépcsőt íjhúrok (támasztógerendák alapján a lépcsők oldalán) alapján.

Ábra: 6.

Csigalépcső központi tartóoszloppal (kattintson a nagyításhoz)

1 - karima az alsó végén

központi állvány;

2 - központi támogató állomás;

3 - tekercselők;

4 - tartó konzolok;

5 - kapaszkodók;

6 - kapaszkodók

Ebben az esetben az íjhúrok ívelt spirális alakúak, és ragasztott fa elemekből készülnek (lásd 4. ábra). Meg kell jegyezni, hogy az ilyen tartószerkezetek gyártása nagy nehézségekkel jár és speciális készségeket igényel.

Ezenkívül lehetőség van egy csigalépcső készítésére egyáltalán tartógerendák nélkül (lásd 5. ábra). Ennél a kivitelnél a befutási lépések összekapcsolódnak egymással, valamint a korlátokkal, amelyek viszont a tartóoszlopokhoz (a kezdeti és a végső korlátoszlopokhoz) kapcsolódnak.

Ábra: 7.

Karima a B oszlop padlóhoz rögzítéséhez

1 - karima;

2 - központi posta;

3 - alsó fa persely;

4 - fém alátét;

5 - horgonycsavarok

Ezenkívül az első és az utolsó lépést rögzítik a tartóoszlopokhoz. Az utolsó lépést viszont a padlón rögzítik. Az ilyen csigalépcsőn lévő terhelések bizonyos módon eloszlanak az egész szerkezeten.

A leghagyományosabb és leggyakrabban használt csigalépcsőtípus a középső tartószerkezet (lásd 6. ábra). Mivel egy ilyen állvány a csigalépcső tartószerkezeti alapja, ésszerűbb vastag falú, 50 mm átmérőjű fémcsőből készíteni.

Ábra: 8.

A csigalépcső elemeinek elrendezése a központi oszlopon

1 - központi poszt;

2 - futófelület;

3 - fa perselyek;

4 - köztes fém alátétek

A csigalépcső középső oszlopát szigorúan függőlegesen kell elhelyezni - ezt egy építőipari vezetékes vonallal lehet szabályozni. Különös figyelmet kell fordítani a központi oszlop padlóra történő rögzítésére, mivel a rögzítési pont a csigalépcső és az azon haladó emberek súlyától veszi el a terhelést.

A támasztóoszlop betonozható a padlóba (fúróhuzalok segítségével) vagy rögzíthető horgonycsavarokkal.

A rögzítő kötőelemek akkor is használhatók, amikor a támasztólábat fa padlóra rögzítik. A horgonyok használatához az oszlop alsó végét perforált peremmel kell felszerelni (lásd a 7. ábrát). Karimát helyeznek el a padló horgonycsavarjain, majd meghúzzák az anyákat a csavarokon.

Ábra: kilenc.

Vázlat futófelületek kialakításához csigalépcsőhöz (kattintson a nagyításhoz)

A csigalépcső lépcsőinek elhelyezéséhez a központi oszlopon előre lyukakat fúrnak beléjük, amelyek a futófelület keskeny részében helyezkednek el, és amelynek átmérője megegyezik a központi oszlop átmérőjével.

Most a futófelületeket a megfelelő függőleges távolságra kell elhelyezniük egymástól. Ezt a távolságot a felszálló magassága határozza meg.

A probléma megoldására perselyeket használnak, amelyek mérete megegyezik a felszálló magasságával, levonva annak a deszkának a vastagságát, amelyből a futófelület készül (lásd 8. ábra). Ezenkívül egy fém alátét van elhelyezve a persely és a futófelület között, amely közbenső rétegként szolgál a csigalépcső fa részei között, és megvédi őket az érintkezési pontok deformációitól.

Ábra: tíz.

Csigalépcső szomszédos futófelületeinek közbeiktatása és rögzítése

1 - felső futófelület;

2 - alsó futófelület;

3 - a tartó tartó rögzítésének helye

A perselyek készítésekor figyelembe kell venni az alátétek vastagságát. Ha ezt nem teszik meg, akkor a csigalépcső valódi magassága több centiméterrel meghaladhatja a kialakítást.

A perselyek fából készültek, és belső furataik vannak, amelyek átmérője megegyezik a középső oszlop átmérőjével. Valamennyi persely egyforma, az alsó kivételével, amelynek gyártásakor figyelembe kell venni annak a helynek a sajátosságait, ahol a tartóoszlop a padlóhoz van rögzítve.

Jellemzően a csigalépcső kialakításakor az emelkedő magassága 180-200 mm, ami valamivel magasabb, mint egy egyenes lépcső esetében a hasonló méret. A gyakorlatban ez az érték kissé változhat egyik vagy másik irányban. Ez a födémek közötti távolságtól (az egyik emelet kész padlójának szintjétől a következő emelet kész padlójának szintjéig) és a lépések számától függ.

A csigalépcső kialakításának fő nehézsége a futófelületek alakjának és méretének meghatározása. Ellentétben egyenes lépcsővel, ahol a futófelületek azonos szélességűek és téglalap alakúak, a csigalépcső feltekercselő lépcsők használatát jelenti, és az ilyen lépcsők szélessége a középső oszlop és a külső körvonal irányába növekszik.

Ábra: tizenegy.

A csigalépcsőkorlát kialakításának egy változata

1 - futófelület;

2 - téglalap alakú rudakból készült kerítések

Először meg kell határoznia a padló nyílásának méreteit (a futófelület hossza ettől függ) és a padlók közötti távolságot (ez határozza meg a lépések számát). Szükséges a csigalépcső forgási szögének beállítása is.

Tegyük fel, hogy egy 360 fokos elfordulási szögű csigalépcsőt tervezünk, vagyis a menet vége párhuzamos a kezdetével.

A futófelület hosszát 1000 mm-nek adjuk meg. Miután meghatároztuk a lépések számát (tegyük fel, hogy 16 lesz belőlük), a rajzon lévő kört elosztjuk a megfelelő sugárszámmal (a rajzot a megfelelő skálán hajtjuk végre). Első pillantásra előttünk van a csigalépcsőnk képe felülről, de ez nem így van.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a csigalépcső építésénél a futófelületek "átfedésben vannak" és átfedik egymást a tervben. Az általunk választott mutatókkal a futófelület szélessége, ha a rajzon egyik sugarról a másikra meghatározzuk, kevesebb lesz, mint a szükséges 200 mm.

A rajzon a kört megosztó sugarakat hagyományosan a futófelület középvonalaként (szimmetriatengelyként) jelöljük meg, és egyikükből megalkotjuk a csigalépcső ezen elemének vetületét (lásd 9. ábra). Ezt a vonalat felére kell osztani (A pont), és a megadott ponton keresztül rajzolni kell a vonalra merőleges szakaszt.

Ez az A pontban központosított szegmens jelöli a futófelület közepét, ahol annak szélességének legalább 200 mm-nek kell lennie. Az optimális futófelület szélessége esetünkben 220 mm lesz. A szegmens hosszának meg kell felelnie a futófelület szélességéhez ezen a helyen szükséges skálának. A szegmens végeit A1 és A2 jelöli.

Továbbá a kör közepétől elhalasztjuk a futófelület középvonalát, a 150 mm-es szabályozott skálának megfelelő távolságot, és ezt B. pontként jelöljük. Ezen a ponton a futófelület szélessége nem lehet kevesebb, mint 100 mm.

Rajzoljunk egy merőleges szakaszt, amelynek középpontja a B pont. Ennek a szegmensnek a hossza méretarányosan megfelel a futófelület szélességének. A szegmens végeit B1 és B2 jelöléssel látjuk el. Most húzzunk két egyeneset az A1, B1 és A2, B2 pontokon keresztül.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a keskeny rész futófelületét furattal kell ellátni a középső oszlop számára, és a lépés szilárdsága nem csökkenthető. Ehhez a futófelület klasszikus kulcslyukat idéző alakban készül.

A támasztóláb körül kerek 80–100 mm sugarú futófelületi szakasz található. A rajzon megfelelő kört fogunk létrehozni (méretarányosan), miközben középpontja egybeesik a fő kör közepével. Jelöljük az A1, B1 és A2, B2 pontokon áthaladó egyenesek és mindkét kör metszéspontjait C1, C2, D1, D2.

Így a szükséges futófelületi kontúr C1-D1, C2-D2 szegmensből, egy kis C1-C2 ívből és egy nagy D1-D2 ívből áll. Most átalakíthatja az eredményül kapott méreteket valós méretre, és helyesen felépített futófelületet készíthet.

A futófelület tömör fából készült, jellemzően 50 mm vastag. Vannak futófelületű szerkezetek, amelyek vastagsága a központi oszloptól való távolságtól függően csökken, de az ilyen elemek megvalósítása nagyon fáradságos. Jellemzően a futófelületek átfedik egymást, és felülről nézve részben átfedik egymást.

Ez lehetővé teszi az alsó futófelület széles részének hátsó éle és a felső futófelület széles részének elülső éle közé támasztó konzolok felszerelését, ami növeli a szerkezet megbízhatóságát (lásd 10. ábra). Ezenkívül a futófelület széles végén lyukakat fúrnak ki a kerítések felszereléséhez.

A csigalépcső összeszerelését meghatározott sorrendben kell elvégezni. A központi oszlop felszerelése és rögzítése után perselyeket és futófelületeket felváltva szerelnek rá, felváltva a fém alátétekkel. Ezután az állványra felfűzött futófelületeket kiszúrják, és a kerület körül foglalják el a helyüket.

A csigalépcsőnek mind az óramutató járásával ellentétes, mind az óramutató járásával megegyező irányban lehet emelkedési iránya, de ez utóbbi a leggyakoribb. Különös figyelmet kell fordítani a helyiség első és utolsó lépésének helyes tájolására.

Ezenkívül a futófelületek széles részei között támasztó konzolok vannak felszerelve és rögzítve. Ezt követően az utolsó hüvelyt felhelyezik és meghúzzák egy anyával a központi oszlop felső végén (menettel ellátva).

Célszerű ezt az anyát dekoratív fejjel kiegészíteni. A csigalépcső utolsó lépcsőjét rögzítőelemekkel és fém elemekkel rögzítik a mennyezethez.

Végül a csigalépcső kapaszkodói és kapaszkodói fel vannak szerelve. A kapaszkodók kialakítása lehet görbe vonalú (amely meglehetősen fáradságos a kivitelezésben), vagy egyenes rudakból állhat (lásd 11. ábra).

Az így létrejövő csigalépcső meglehetősen képes a megfelelő terhek hordozására és céljának teljesítésére.