Hidroponika: A Kerti Növények Otthoni Termesztésének Alapvető Módszerei és Módszerei

Tartalomjegyzék:

Hidroponika: A Kerti Növények Otthoni Termesztésének Alapvető Módszerei és Módszerei
Hidroponika: A Kerti Növények Otthoni Termesztésének Alapvető Módszerei és Módszerei

Videó: Hidroponika: A Kerti Növények Otthoni Termesztésének Alapvető Módszerei és Módszerei

Videó: Hidroponika: A Kerti Növények Otthoni Termesztésének Alapvető Módszerei és Módszerei
Videó: Гидропоника на окне 2024, Március
Anonim
  • Egy kis történelem
  • Alapvető hidroponikus technikák

    • Vízi kultúra
    • Szubsztrátkultúra
    • Légi kultúra (aeroponika)
  • Tápanyagoldatok összetétele
  • Hidroponikusan növekvő szubsztrátok
  • A hidroponikus rendszerek fő típusai
  • Kapcsolódó videók
Hidroponika: a kerti növények otthoni termesztésének alapvető módszerei és módszerei
Hidroponika: a kerti növények otthoni termesztésének alapvető módszerei és módszerei

A hidroponika a növények talaj nélküli termesztésének módszere, mesterséges szubsztrátok és tápoldatok felhasználásával. Ez a progresszív módszer a modern technológián alapul, de egyszerű természeti elveken alapszik. Valójában a hidroponika a legrégebbi növényi forma. Végül is, mint tudják, az élet a vízből fakadt, és a hidroponikus fotoszintetikus algák már jóval azelőtt léteztek, hogy a különféle növények megjelentek volna a szárazföldön.

Egy kis történelem

A tudósok már a 18. században felfedezték, hogy a növények képesek felszívni a tápanyagokat a vízből. Természetes körülmények között a talaj úgynevezett tározóként működik, a szükséges ásványi anyagokkal együtt, de jelenléte nem abszolút feltétele a különféle kultúrák életének. Meg kell jegyezni, hogy a növények csak akkor kezdenek felszívni az ásványi anyagokat a talajból, ha vízben feloldódnak.

A ma ismert hidroponika a huszadik század elején (1920-as és 1930-as évek) jelent meg. Ebben az időben tudta William F. Guerick angol tudós kivezetni a vízi kultúrát a laboratóriumi körülmények között, és a hidroponikus termesztést ipari alapokra helyezni. A "hidroponika" kifejezés tulajdonosa, és a legtöbb szakértő őt tartja ennek a tudománynak az alapítója.

William F. Guerick
William F. Guerick

William F. Guerick

A hidroponika széles körű felhasználása először a második világháború során következett be, amikor az amerikai hadsereg élelmiszerhiánnyal szembesült a Csendes-óceáni szigeteken. Ez a módszer ott gyökerezett meg, hogy a hidroponikus növények termesztése a háború után is folytatódott, egészen az 50-es évekig.

A hidroponika új életet kapott a huszadik század 60-as és 70-es éveiben, amikor megkezdődött a különféle szintetikus anyagok ipari gyártása. Tehát ásványgyapotot használtak szubsztrátként, és a könnyű műanyag szerkezetek helyettesítették a hidroponikus betonfürdőket. Ugyanakkor elkezdtek mesterséges kelátokat termelni, amelyek lehetővé tették az ásványi anyagok tápoldatokban való hatékonyabb visszatartását.

1978-ban megalakult a General Hydroponics. Alapítója, Lawrence Brooks hozzákezdett a nagy hidroponikus struktúrák fejlesztéséhez a városi üvegház méretéhez. Azóta a hidroponika nagyon népszerűvé vált a zöldség- és gyümölcstermelők körében.

Eper termesztése egy hidroponikus gazdaságban
Eper termesztése egy hidroponikus gazdaságban

1986-ban az összoroszországi ipari kiállításon először bemutatták a növények mesterséges szubsztráton történő termesztésének módszerét, amelynek szerzője Timiryazev volt. Ugyanebben az évben Hillel Soffer izraeli agronómus feltalálta a pezsgőfürdőt, amelyet még mindig a leghatékonyabb hidroponikus rendszernek tekintenek.

A 80-as évek közepe óta két ellentétes irány jelent meg a hidroponikában - ipari és otthoni. Ez a megosztottság a mai napig fennmaradt. A hidroponikus rendszerek számára számos lehetőség kínálkozik a mezőgazdasági piacon manapság, az ipari méretű létesítményektől kezdve a szinte minden lakásban elhelyezhető otthoni szerkezetekig. Vizsgáljuk meg közelebbről, hogy mik is a mostani hidroponikus módszerek, és mi az egyes sajátosságuk.

Alapvető hidroponikus technikák

A termesztési módszer fő jellemzője, hogy a növényeket talaj nélkül termesztik, és minden szükséges tápanyagot nedves levegőből, vízből vagy szilárd porózus közegből nyernek. Ez a termesztési módszer gyakori vagy állandó csepegtető öntözést igényel egy speciális oldattal, amely tartalmazza az egyes növények minden szükséges elemét. Ma a szakértők három fő hidroponikai módszert különböztetnek meg:

  1. Vízi kultúra.
  2. Szubsztrátkultúra.
  3. Légi kultúra (aeroponika).

Vízi kultúra

A vízi kultúrát a hidroponika megalapozó módszerének tekintik. Ebben a termesztési módszerben a növény valamilyen szerves szubsztrátum (moha, tőzeg stb.) Vékony rétegében gyökerezik, amelyet hálóra fektetnek. A hálót tápoldattal töltött tálcába engedjük. A növény gyökerei az aljzaton keresztül és a raklapon lévő lyukak az oldatba esnek, ahonnan a növény megkapja a fejlődéshez és a növekedéshez szükséges összes tápanyagot. A tápoldat összetételéről egy kicsit később beszélünk részletesebben.

Növénytermesztés hidroponika segítségével
Növénytermesztés hidroponika segítségével

A vízi kultúrát a legrégebbi hidroponikus módszernek tekintik, de korántsem a legjobbnak. Ennek a termesztési módnak a fő problémája a gyökerek levegőztetése, mivel az oldatban lévő oxigénmennyiség nem elegendő a növény számára, ezért lehetetlen a gyökérzetet teljesen leengedni a tápközegbe. A normális légzés biztosítása érdekében az alap és a tápoldat között a fiatal növények számára 3 cm, a felnőtt növények számára 6 cm légtér marad. Ugyanakkor egy ilyen légpárnában szükség van a magas páratartalom fenntartására, különben a gyökérzet gyorsan kiszáradhat. Víztenyésztéssel történő termesztéskor havonta cserélni kell a tápoldatot.

Szubsztrátkultúra

Ezzel a művelési módszerrel a gyökérzetet vastag szubsztrátrétegbe helyezzük, amely lehet duzzasztott agyag, kavics, vermikulit és mások. Az aljzatokhoz felhasznált anyagok tulajdonságairól a következő fejezetben beszélünk részletesebben. A növények táplálása ezzel a hidroponikus módszerrel három különböző elv szerint hajtható végre: a holtág elve, a periodikus nedvesség elve, a felülről történő öntözés.

A holtág elve az, hogy a tápoldat folyamatosan csak az aljzat alsó rétegében van. A táplálékot hosszú gyökerek biztosítják, amelyek behatolhatnak egészen a fenékig - a szükséges anyagok felemelkednek a növényig, áthaladva a gyökérzet kapillárisain és a szár szövetein.

Hidroponikus rendszer
Hidroponikus rendszer

A növényt és a szubsztrátumot tartalmazó edény egy ideig teljesen a tápoldatba kerül, a szubsztrátum tápanyagokkal telített, majd az oldatot leeresztjük - ez az időszakos nedvesítés elvének a munkája.

Házi hidroponikus növény
Házi hidroponikus növény

A felülről történő öntözés elve a legkönnyebben alkalmazható. Ebben az esetben hetente többször a növényeket tápoldattal öntözik, egyszer sima vízzel.

A víztől eltérően a szubsztrátkultúra lehetővé teszi, hogy a gyökérzetet maximálisan oxigénnel látja el, és gond nélkül fenntartsa a szükséges nedvességet a gyökér területén. Ezért a legnépszerűbb a hidroponikus termelők körében.

Légi kultúra (aeroponika)

Az aeroponika egy olyan módszer, amellyel a növényeket szubsztrát nélkül lehet termeszteni. Ebben az esetben két módszert alkalmaznak:

  1. A növényeket speciális kapcsokkal rögzítik a tápoldattal ellátott edény fedeléhez úgy, hogy a gyökérzet alsó része 1/3 legyen. A többi gyökér egy légpárnában helyezkedik el a tartály fedele és a tápoldat között, ezeket rendszeresen meg kell nedvesíteni. A szár sérülésének és megvastagodásának elkerülése érdekében használjon habgumi távtartókat a bilincs és a szár között.
  2. A növény gyökérzetét egy ködös permetű edénybe helyezzük, amely a tápoldatot nagyon kicsi cseppek formájában permetezi naponta 2-szer 3-4 percig.
Aeroponikával növekszik
Aeroponikával növekszik
Aeroponikus installáció
Aeroponikus installáció

Az aeroponika alkalmazásakor nincs probléma az oxigénellátással, azonban a gyökér kiszáradásának elkerülése érdekében folyamatosan magas páratartalmat kell fenntartani.

Tápanyagoldatok összetétele

A tápoldatok óriási szerepet játszanak a hidroponikát alkalmazó növénytermesztésben. Tőlük kapják a növények a normális fejlődéshez és növekedéshez szükséges összes ásványi anyagot. A tápoldatok elkészítésekor nagyon fontos betartani az alábbi irányelveket:

  • figyeljen a víz minőségére;
  • a tápoldatnak tartalmaznia kell az adott kultúra életéhez szükséges összes makro- és mikroelemet;
  • a különböző életszakaszokban a növény más tápanyag-arányt igényel, ezért az oldatot a tenyésztés növekedési szakaszait figyelembe véve kell elkészíteni;
  • nagyon fontos megfigyelni nemcsak a helyes arányt, hanem az összkoncentrációt is, amelynek elég magasnak kell lennie, ugyanakkor nem mérgező a növényekre.

Mint látható, a tápoldat elkészítése meglehetősen bonyolult kérdés, ezért azok számára, akik hidroponikus ágyakat akarnak az ablakpárkányra szervezni, a legjobb, ha kész megoldásokat alkalmaznak, amelyeket szaküzletekben vagy az interneten keresztül lehet megvásárolni. A következő cikkben részletesebben fogunk beszélni a növények termesztéséről egy városi lakásban hidroponika segítségével.

Hidroponikusan növekvő szubsztrátok

Mint már említettük, a gyökérzet optimális oxigénnel való telítettsége és a szükséges levegő páratartalom fenntartásának képessége miatt a szubsztráttenyészetet a hidroponika legjobb módszerének tekintik. Különféle anyagokat használnak ma szubsztrátként, amelyek közül a leggyakoribbak:

  • hidrogél
  • kavics
  • fűrészpor
  • ásványgyapot
  • duzzasztott agyag
  • kókuszrost
  • tőzeg és moha

A hidrogél poliakrilamid alapon készül, és a növények fő termesztésére, valamint a dugványok gyökeresedésére és a csírázó magvakra használják. Kezdetben a hidrogél por vagy szemcsék, amelyek víz hozzáadásával gélszerű tömeggé alakulnak. A hidrogél tökéletesen felszívja és visszatartja a vizet és a tápoldatokat, a szemcsék közötti levegő nagyon jól kering. Ez az anyag steril, teljesen nem mérgező a növényekre és nem szennyezi a környezetet (5 év után vízre, szén-dioxidra és nitrogénre bomlik).

Image
Image

A kavicsot hosszú évek óta használják hidroponikus termesztésre, ez idő alatt kiváló szubsztrátnak bizonyult. Ennek az anyagnak az a megkülönböztető jegye, hogy figyelemreméltóan átengedi a levegőt, ugyanakkor nem tartja jól a vizet, ezért leginkább az időszakos áradás elvének alkalmazásakor ajánlott használni. A kavics másik hátránya a súlya, de alacsony költsége és rendelkezésre állása miatt ez az anyag nagyon népszerű a hidroponikus termesztésben. Ezenkívül a kavics újrafelhasználható, és nem egyszer a lényeg az, hogy a betakarítások között jól sterilizálják.

Image
Image

A fűrészport ritkán használják szubsztrátként. Használatukkor fontos szerepet játszik az a fafaj, amelyből ezeket a fűrészporokat nyerték, mivel egyes fajok (fenyő, tölgy, dió) sok növény számára nem biztonságos anyagokat bocsáthatnak ki. A fűrészpor szubsztrátként történő alkalmazásának másik problémája, hogy egy bizonyos idő elteltével rothadni kezdenek, ami negatívan befolyásolja a növények egészségét. A fűrészpor legfőbb előnye "szabadosságuknak" tekinthető, mert a legtöbb esetben korlátlan mennyiségben gyűjthetők össze a fűrészüzemekben teljesen ingyenesen.

Image
Image

Az ásványgyapotot ritkán használják szubsztrátként. Ennek az anyagnak az a fő előnye, hogy nagyon gyorsan képes elfogadni a tápoldat savasságát. A kőzetgyapot azonban túl sok vizet tart vissza, és nem hagy helyet az oxigénnek a gyökerek körül.

Ásványgyapot hordozó
Ásványgyapot hordozó

A habosított agyagot a legtapasztaltabb szakemberek tartják a legjobb anyagnak, amelyet szubsztrátként lehet használni. A duzzasztott agyagot úgy állítják elő, hogy agyagot sütnek kemencében nagyon magas hőmérsékleten. Ez a gyártási módszer határozza meg az anyag sajátos jellemzőit - az agyaggolyókat apró légbuborékokkal töltik meg, ami rendkívül könnyűvé teszi ezt az aljzatot. A duzzasztott agyag használata biztosítja a gyökerek optimális oxigénellátását és a szükséges nedvesség fenntartását. Ezek a tulajdonságok lehetővé teszik szubsztrátként való használatát időszakos áradáskor, felülről történő öntözéskor és a holtág elvének alkalmazásakor. A fent leírt pozitív tulajdonságokkal együtt a duzzasztott agyag alacsony költségével is megkülönböztethető.

Duzzasztott agyag hordozó
Duzzasztott agyag hordozó

A kókuszrost ideális anyag talaj nélküli növények termesztéséhez. Csak egy hátránya van - viszonylag magas ár. A kókuszrost felülmúlja a gyökérzet oxigénnel való ellátását és a szükséges nedvesség fenntartását. Ezenkívül ez az anyag figyelemre méltóan megvédi a gyökereket a gombabetegségektől, és számos tagadhatatlan előnye van:

  • ökológiai tisztaság, kémiai adalékanyagok hiánya;
  • a kókuszrost savassága közel áll az optimálishoz, alkalmas a legtöbb növény számára;
  • az aljzat hosszú ideig (kb. 6–8 évig) használható;
  • tápoldat folyamatos ellátásával biztosítja az összes tápanyag tökéletes egyensúlyát.
Kókuszrost
Kókuszrost

A tőzeget és a mohát főként a vízi kultúrában használják szubsztrátként a palánták gyökérzetének hálós tálcán történő gyökerezéséhez. A növények termesztésére legalkalmasabbak a magas lápokból származó sphagnum tőzeg és moha. Ez az anyag nagyon oxigénáteresztő és elegendő mennyiségű nedvességet tart vissza. Ennek a szubsztrátumnak a fő hátránya, hogy idővel apró részecskékké bomlik, amelyek eltömítik a hidroponikus rendszer elemeit.

Tőzeg hordozó
Tőzeg hordozó

A hidroponikus rendszerek fő típusai

Ma a mezőgazdasági piac a növények hidroponikus felhasználásával történő termesztésének széles skáláját kínálja. Mindezek a rendszerek két fő csoportra oszthatók: aktív és passzív.

Az aktív hidroponikus növényeket mechanikus eszközökkel (szivattyúkkal) látják el, amelyek biztosítják a tápoldat állandó szükséges keringését. Kényszerített levegőztető rendszert is biztosítunk itt, vagyis a gyökérzet oxigénnel való telítettségét. Az aeroponika jó példa egy aktív hidroponikus növényre.

Hidroponikus növény
Hidroponikus növény

Passzív hidroponikus létesítményekben a tápoldatot a növény gyökereihez és felszínéhez csak maga a tenyészet kapilláris ereje adja, ez esetben semmilyen mechanikai igénybevételnek nincs kitéve. A passzív hidroponikus telepítések jó példája azok a rendszerek, amelyek a szubsztrátnövények időszakos elárasztásának elvén működnek.

Manapság egyre gyakrabban alkalmazzák a talaj nélküli növények termesztését, főleg a kis gazdaságokban, ahol a hidroponikának köszönhetően kis területeken megfelelő zöld-, zöldség-, bogyós- és virágnövények termését lehet termeszteni.

Hidroponikus gazdaság
Hidroponikus gazdaság

A hidroponikának számos tagadhatatlan előnye van a hagyományos talajműveléssel szemben:

  • a víz és a szárazföldi erőforrások gazdaságos felhasználása;
  • a növény nem pazarolja az energiát a tápanyagok keresésére, azokat közvetlenül a gyökerekhez táplálják, és az összes megtakarított energia a növekedéshez és a további gyümölcshöz jut.

Sok tudós szerint a hidroponika jelenti a megoldást az emberiség túlnépesedésére, az édesvíz és az élelmiszer hiányára. Ez a növénytermesztési rendszer különösen fontos a száraz éghajlatú és termékeny földhiányú országokban. A hidroponika segítségével évente több termést lehet elérni, ezzel a módszerrel paradicsomot, uborkát és egyéb zöldségeket lehet termeszteni még az egész évben alacsony hőmérsékletű régiókban is.

Kapcsolódó videók

Forrás: youtube.com/Ez érdekes

Forrás: youtube.com/ DIY hydroponics

Ajánlott: